Kulcsszavak: büntetőjog, jogos védelem, Alkotmánybíróság, felmentő ítélet
- +36 (20) 4-879-829
Büntetőjog:
A jogos védelem szabályozása és joggyakorlata
a Kúria egy 2017. novemberi ítéletének tükrében
2017. november 7-én ítéletet hirdetett a Kúria egy, a széles nyilvánosság és a gyakorló jogászság által egyaránt megkülönböztetett figyelemmel követett ügyben. A legfőbb bírói szerv felmentette azt a hölgyet, aki a budapesti csúcsforgalomban autójával üldözőbe vette a táskáját elragadó motoros tolvajokat 2012 decemberében. A táskában okiratok, készpénz, bankkártya és ékszerek voltak. Az üldözés során a motoros és a nő is megszegte a közlekedési szabályokat. A lopás helyszínétől kb. 500 méterre a menekülők balesetet szenvedtek, és a tolvajok egyike elhunyt.
A Kúria ítélete tulajdonképpen minden érdemi rendelkezést tekintve szembemegy az ügyben korábban eljárt bíróságok ítéleteivel. A hölgyet egy darabig az a veszély is fenyegette, hogy magatartását emberölésnek minősítik. Végül előbb közúti veszélyeztetés és rongálás miatt egy év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte az elsőfokú bíróság, ezt követően a Fővárosi Törvényszéken másodfokon halált okozó közúti veszélyeztetés és rongálás miatt két év felfüggesztett szabadságvesztés-büntetést szabtak ki rá.
I. Kiindulópontunk
Az Alaptörvény V. cikke szerint „mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához.”
A törvény, amely a részletszabályokat megadja, természetesen maga a Büntető Törvénykönyv, annak is a 21. és 22. §-a.
„22. § (1) Nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.”
A jogos védelem mint büntethetőségi akadály jelentős változáson esett át az elmúlt években. Az Alaptörvény alkotmányos szintre emelte a jogtalan támadással szembeni önvédelmet. Figyelemre méltó, hogy nem a jogos védelem egésze, hanem annak csak az egyik formája ért el alapjogi státuszt. Ezzel párhuzamosan a jogalkotó az új Btk. 2013. július 1-jei hatályba lépésével a jogos védelem intézménye előtt minden eddiginél mélyebb főhajtást produkált.
És mi a helyzet a gyakorlattal? A fenti jogeset jól szemlélteti, hogy a gyakorlat nem képes követni a változásokat.
II. Alapvetés
Jogállamban elengedhetetlen, hogy az állam képes legyen elismerni a polgárok jogát a jogellenes behatások kizárására. Az igazságszolgáltatásnak tisztességes eljárásokat kell lefolytatnia, ennek keretében fel kell ismernie a jogos védelmi helyzetet, mint büntethetőséget kizáró okot. Jogos védelem esetén az ügyészségnek és a nyomozó hatóságnak a feljelentést el kell utasítania, a már megindított büntetőeljárást meg kell szüntetnie, a bíróságnak a vádlottat fel kell mentenie.
III. Aggályok
A jogos védelem garanciális jellegű intézmény, gyökerei az együttélés legősibb formáira nyúlnak vissza. Már csak ezért is sajnálatos, hogy jelenkorunk hazai viszonyai kiszámíthatatlan, eshetőleges és bizonytalan állapotokról tanúskodnak. Hiába születik 2013 júliusában büntető jogegységi határozat, ha azt még évekkel később sem biztos, hogy alkalmazzák. Hiába terjeszti ki a jogalkotó a jogos védelem körét, ha a gyakorlat erre nem vagy nem egységesen reagál. Hiába a rendszerszintű változtatások özöne, ha a módosítások még a professzionális jogászság körében is képtelenek a célzott szemléletváltást előidézni.
Általánosságban továbbra is igaz, hogy a bíróságok kerülik a jogos védelemre alapozott felmentő ítéletek meghozatalát. Mint ahogyan a bejegyzés apropójául szolgáló jogeset is mutatja, az alsóbb bíróságok hajlamosak a törvény fogalmi elemein túl további feltételeket támasztani az elhárító magatartással szemben. Teszik ezt többek között azért, mert a tárgykörben fellelhető magyarázatok nagy része a régi Btk. ma már hatálytalan szabályanyagához kapcsolódik. (Megjegyzendő, hogy az új Büntető Törvénykönyvnek indokolása és kommentárja is van, a jogos védelemről ráadásul mindkettő igen fajsúlyos megállapításokat közöl. Például olyanokat, minthogy „a jogtalan támadás elhárításának kockázatát a jogtalan támadónak kell viselnie, és a megtámadott elhárító cselekményét méltányosan kell megítélni.”[1])
IV. Az új szabályozás lényege
A bíróságok rendszeresen figyelmen kívül hagyják, hogy az arányosság elvárása megszűnt a jogos védelem kapcsán.
Úgy ragadjuk meg legjobban az új szabályozás lényegét, ha azt írjuk, hogy mindaddig, amíg a jogtalan támadással szemben tanúsított elhárító jellegű cselekmény szükséges, addig bizonyosan arányos is.
A példánknál maradva: amíg a motoros tolvajok nem adják vissza vagy dobják el az elragadott táskát, addig a védekezés körében kifejtett üldöző cselekmény biztosan szükséges és egyben arányos is. Az egymással versengő támadó és elhárító jellegű magatartásokból eredő kockázatokat pedig a jogtalan támadóknak, esetünkben a motoros tolvajoknak kell viselniük.
V. Összegzés
Jogesetünk nem kiragadott példa. Az elmúlt években jogos védelmi elemeket felvonultató ügyek egész sora zárult úgy, hogy – nem ritkán több éves szabadságelvonást követően – a legfőbb bírói fórumnak kellett korrigálnia az alsóbb bíróságok jogalkalmazási hibáit. Mondjuk ki: amíg a jogos védelem bírói gyakorlata nem kiszámítható, addig a jogállamiság léte is megkérdőjelezhető.
Ide kívánkozik egy örökzöld AB határozat központi megállapítása negyed évszázaddal korábbról:
„A jogbiztonság az állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. Ezért alapvetőek a jogbiztonság szempontjából az eljárási garanciák.” (9/1992. (I. 30.) AB határozat)
Jóllehet a jogbiztonság követelménye az állam számára teremt kötelezettséget, a jogállami deficit észlelésében és számon kérésében az ügyvédségnek is komoly szerepe, és ebből adódóan felelőssége is van.
[1] Kommentár a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényhez (szerkesztette: Polt Péter)
Ha a fent írtakkal kapcsolatban kérdése merült fel, vagy hasonló ügyben jogi képviseletet kíván igénybe venni Debrecenben vagy környékén, készséggel állok rendelkezésére elérhetőségeimen.
Telefonszám
+36 (20) 4-879-829
Iroda
4025 Debrecen, Arany János utca 44. fszt. 1.
ugyved@drjuhaszzoltan.hu
