Az új Pp. eloszlatja az anyagi pervezetés létezése körüli bizonytalanságot: konkrétan meghatározza, hogy a bíróság mely esetben, milyen módon és milyen keretek között gyakorolhatja az anyagi pervezetés körébe tartozó jogosítványait. Rögzíti, hogy ha a fél perfelvételi nyilatkozata hiányos, nem kellően részletezett vagy ellentmondó, a bíróságnak közre kell hatnia abban, hogy a fél a perfelvételi nyilatkozatát teljeskörűen előadja, illetve annak hibáit kijavítsa. Ha a perfelvételi nyilatkozat nem terjed ki valamely lényeges tény vonatkozásában a bizonyításra vagy a felek között vita van abban, hogy valamely tény bizonyítása mely felet terheli, a bíróság a közrehatáson túl tájékoztatja a feleket a bizonyíték rendelkezésre bocsátása, illetve a bizonyítás indítványozása elmulasztásának, valamint a bizonyítás esetleges sikertelenségének következményéről is.

Mint látható, a jogvita kereteinek meghatározása során a jogalkotó a bíróságtól aktivitást vár el. Előírja, hogy a bíró köteles a felek tudomására hozni, ha jogszabály szerint nincs kötve a kérelmükhöz, vagy ha az általuk hivatkozott jogszabályi rendelkezést tőlük eltérően értelmezi, de jeleznie kell azt is, ha a rendelkezésre álló adatok alapján olyan tényt észlel, amelyet hivatalból kell figyelembe vennie. Talán nem kockáztatunk sokat, ha azt mondjuk, ez az új bírósági szerep a nemrégiben hatályba lépett törvény egyik neuralgikus pontja lesz. A bíróságnak immáron „fel kell fednie a kártyáit”, és a felek tudtára kell adnia, hogy a keresetlevélből, a viszontkereset-levélből, az ellenkérelemből vagy a kereseti kérelemmel szembeni beszámításból kiindulva mi az elképzelése az anyagi jog és a perbe vitt igény kapcsolatáról.

A bíróság az ügy körülményeitől függően a félhez intézett kérdéssel, nyilatkozattételre felhívással, illetve tájékoztatással járul hozzá ahhoz, hogy a felek eljárási kötelezettségeiket teljesíthessék.

A bíró azonban természetesen továbbra is csak a felek kérelmének és jogállításának korlátain belül gyakorolja az anyagi pervezetést. Arra nincs lehetősége például, hogy a felperesnek felhívja a figyelmét egy olyan jogalapra, amelyre ugyan nem hivatkozott a keresetlevélben, de ha megtenné, akkor keresete alapos lenne. Mindez azt eredményezné, hogy a felek magánautonómiája sérülne, és a rendelkezési elv kiüresedne, de legalábbis az a helyzet állna elő, hogy a bíró olyan jogszabályhelyet alkalmazva segíti pernyertességhez a felperest, amelyre ez utóbbi még csak nem is utalt a perben addig tett nyilatkozataiban, ad absurdum a jogszabályhely létezéséről sem tudott.